HU EN
15
máj
2019
06:00
Borvacsora Takler Kékfrankosokkal

 

Takler András beszámolója az estről:

Életünk nagy álma vált valóra 2019 május 4-én az ország egyik legjobb vidéki éttermében, a szegedi Tiszavirág Boutique Hotelben, ahol is a borvacsora borsorát kizárólag a Kékfrankosok adták. Kezdetek óta elkötelezett hívei vagyunk a Kékfrankos szőlőfajtának ami még mindig méltatlanul alulreprezentált a hazai gasztronómiában. Az első nagyformátumú borunkat ebből a fajtából 1999-ben készítettük el, tehát 20 éves tapasztalat áll mögöttünk. Az első komoly nemzetközi elismerést 2003-ban értük el amikor is a 2000-es évjáratú Kékfrankos Selection borunk aranyérmet kapott a bordeauxi Challenge du Vin borversenyen. Ezt a sikert több is követte, 2005-ben a 2003-mas évjárat ugyancsak aranyéremmel térhetett haza a még magasabb szakmai színvonalú Citadelles du Vin borversenyről, ugyancsak Bordeauxból. 2009-ben a Pannon Bormustrán a csúcsbor elismerés mellé a 2006-os Reserve borunk a vörösborok kategóriagyőzelmét is elhódította. Első dűlőszelektált Kékfrankosunk a 2009-es évjáratú Görögszói a Vinagora „Legjobb Kékfrankos fajtabora” címet kapta meg, a Tasted Journal-tól pedig 89,5 pontot kapott, testvére a 2009-es Szenta-völgyi pedig a XIV. Bormustra egyik csúcsbora volt. Aztán jöttek a világ talán legnagyobb súllyal bíró nemzetközi borversenyén, a Decanter World Wines Award-on elért sikerek. 2014-ben az első 2007-es évjáratú Minden 50 Évben Kékfrankosunk nem csak aranyérmet, hanem „Regional Trophy”-t is kapott, majd a 2011-es Görögszói Kékfrankosunk 2015-ben ugyancsak aranyéremmel térhetett haza.

A jelenleg is futó 2016-os Szenta-hegyi dűlőválogatásunk pedig a tavalyi Országos Borversenyen szerzett aranyérmet.

 

Egyszóval se szeri, se száma a hazai és nemzetközi elismeréseknek.

 

Erre az estre is komoly borokkal készültünk, melyek bemutatásához Komoróczky Anna nemzetközi borakadémikust, a Bortársaság munkatársát kértük fel, aki felváltva édesapámmal és velem prezentálta a poharakba kerülő tételeket. Megtisztelt bennünket Jónás Csaba is, álnevén Alföldi Merlot, akit azt gondolom nem kell bemutatnom a vájtfülű olvasóinknak. Kíváncsian várjuk az ő véleményét is az eseményről!

 A 2017-.es Fuxli Kékfrankosunkkal indítottunk, amely másfél éves kora ellenére még szépen tartotta magát és kiválóan lekísérte a cékla, málna és sültpaprika kreációt. Ezt a nemrég debütált „mezei” könnyed Kékfrankosunk követte az igen ígéretes 2018-as évjáratból, amely intenzív illat és ízvilágával, lendületes karakterével megadta a lendületet a további borokhoz. A következő fogáshoz, ami véreshurka volt újragondolva, a nemsokára piacra kerülő 2016-os Prémium Kékfrankosunk következett.  Fajtajelleges illat, vibráló zamatok és sok-sok gyümölcs, főként cigánymeggyes jegyek jellemezték ezt a még szárnyait csak most bontogató tételt. Ezután a vacsora talán két legizgalmasabb tétele következett, elsőként a családi kedvenc 2016-os Szenta-hegyi ami a feketecseresznyétől a vadmálnán át az aszalt szilváig, rendkívül széles spektrumát mutatta meg a fajta karakterének, pompás kerekséggel és finomsággal párosulva az est talán legfinomabb fogásához, a plejskavicához. Ezután következett egy komoly vetélytárs, a világhírű Roland Vellich által fémjelzett Moric Blaufrankisch Reserve 2015-ből.

Nehezen nyíló, tömény, sós, ásványos illat, vibráló, részletgazdag zamatvilág jellemezte igen hosszú utóízzel. Nagy élmény volt megkóstolni.

Ez után magasan volt a léc, de azt gondolom, hogy a 2014-es évjáratú töppedt, botrítiszes szőlőből készült Minden 50 Évben tételünk meg tudta ugrani, mind illatban, mind összetettségben, mind pedig ízhosszúságban, tanninfinomságban pedig egyértelműen. Szétszálazhatatlan illat és zamatvilágát hosszú perceken keresztül élvezhettük a felszolgált kiváló minőségű zsíros, érlelt sajtok társaságában.

Ezután már csak egy” slussz poén”, egy meglepetés bor, a 2011-es reserve Kékfrankosunk került a poharakba, feltéve e különleges estre a koronát, hiszen 8 éves kora ellenére pompás illattal, lendületes, ugyanakkor rendkívül csiszolt zamatvilággal, igazi Kékfrankos jegyekkel kényeztetett bennünket, megmutatva a fajtában rejlő komoly érési potenciált.

 

Hálás köszönettel tartozunk mindenkinek, aki nélkül ez az este nem jöhetett volna ilyen szépen össze, elsősorban a helyszínt adó Tiszavirág éttermének, a háziasszonyunknak, Annának valamint Alföldi Merlotnak is, akivel egész este elemezhettük a szívünkhöz oly közel álló szőlőfajta remekeit. És persze nem utolsó sorban, de igen hálás köszönettel tartozunk a vendégeinknek is, akik töretlen figyelemmel kísértek végig bennünket e kalandozásban.

 

Ősszel valószínűleg Budapesten megismételjük, várunk minden Kékfrankos rajongót!

Takler András

SZERZŐ: TAKLER BORBIRTOK