HU EN DE

Borvidék adottsága

A Szekszárdi borvidék Magyarország déli részén, a Tolnai-baranyai-dombság és a Dunamenti-síkság között terül el, a Sárköztől nyugatra. A szőlőterületek legnagyobb része a Szekszárdtól Bátáig húzódó, észak-déli irányú vonulat keleti és nyugati oldalán helyezkednek el. A tényleges szőlőtermő terület 2.600 ha.

Jellegzetes borok:

A Szekszárdi borvidék elsősorban a vörösborairól híres, bár az utóbbi évtizedben a Rosé borok is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. A szőlőfajták közül a Kadarka a legemblematikusabb vörösbor, amely megteremtette a borvidék hírnevét nem csak itthon, de a nagyvilágban is. Igen kényes fajta, amely különleges törődést igényel, mindezek ellenére a mai napig a borászok nagy büszkesége, s nem utolsó sorban a Szekszárdi bikavér nélkülözhetetlen alkotója.

Napjainkban a Kékfrankos a legmeghatározóbb szőlőfajta. Ennek oka megbízhatóságában, különleges illat és zamatvilágában rejlik. Nemcsak önállóan jelenik meg, hanem a Rosé és a Szekszárdi bikavér gerincét is adja, valamint a legtöbb házasított borban is komoly szerepet játszik.

A világfajták közül a Cabernet franc és a Merlot a legmeghatározóbbak, amelyek önállóan is kiemelkedő minőséget, karaktert mutatnak, valamint a házasítások, ezen belül is a „csúcs cuvée”-k stílusát is nagymértékben meghatározzák. Újabban a Pinot noir és a Syrah borok is egyre kedveltebbek.

A szekszárdi borok gazdag mineralitása, finom savszerkezete, eleganciája, páratlan fűszeressége egyedi karaktert kölcsönöz az itt termett boroknak. A bársonyos stílusnak és a finom tanninszerkezetnek köszönhetően már fiatal korukban is élvezettel fogyaszthatóak.

 

Fekvés

A Szekszárdi borvidék Magyarország déli részén, a Tolnai-baranyai-dombság és a Dunamenti-síkság között terül el, a Sárköztől nyugatra. A szőlőterületek legnagyobb része a Szekszárdtól Bátáig húzódó, észak-déli irányú vonulat keleti és nyugati oldalán helyezkednek el. A tényleges szőlőtermő terület 2.600 ha.
 

Klíma

A Tolnai területeken mérsékelten kontinentális éghajlat az uralkodó. A Szekszárdi borvidékhez mérten a valamivel nyugatabbra fekvő Völgység és Észak-Tolna kissé hűvösebb (a tenyészidőszakban középhőmérséklete 16oC) és egy picit csapadékosabb (évi 700 mm) éghajlattal bír, míg a Mezőföld déli része melegebb (a tenyészidőszakban középhőmérséklete 17oC), szárazabb (évi 500-600 mm), kontinentális klímájú, az Alföldére emlékeztető. Csapadékviszonyai az általában aszályos Szekszárdi borvidékhez viszonyítva valamivel kedvezőbbek.


A borvidék klímája száraz, a nyár hosszú, meleg, olykor aszályos, a tél rövid és enyhe, így a késő tavaszi és a kora őszi fagyok szerencsére ritkák. Északról a hegyek, dombok védik a barátságos, zöld tájat a hideg széltől. A napsütéses órák száma magas ez biztosítja a szőlőnek a teljes beérést, dombok által védett, vízmosásokkal erősen tagolt lejtőkön.
 

Talaj

A Szekszárdi dombságot vastag lösztakaró borítja, amelyen mintegy 10 000 évvel ezelőtt a holocénben löszvályog, kőzettörmelékes vályog, kisebb részben pannon homokkal kevert lösz alakult ki. Ez a könnyen felmelegedő talajtípus 5-7 %, egyes esetekben akár 10-30 %-os aktív mésztartalommal bír, amely igen gazdag, komplex ízvilágot kölcsönöz a szekszárdi boroknak.